Hát igen, nem csodálkozom rajta ha nevetsz, én is azt teszem, a bölcsészek és az informatika, mondhatnád a technika, nem járnak kéz a kézben, s nem néznek minden este együtt egy jó kis filmet, meccset, ki mi szeret; ám túlzottan-megművelt professzoraink elhozták hozzánk, nehogy hiányt szenvedjünk valamiben (és itt megjegyezném, kivétel vagyok, mert építészeti suliból kerültem a magyar-szakos bölcselők közé, s konyítok valamit a gépezetekhez). Jól gondoljátok, az lesz ám az igazi harc, nem a világháború, vagy a világbékéért folytatott küzdelem. Nos akkor informatika tételek: 1. Legnehezebb kérdés (nem, nem sz.géppel kapcsolatos - költemények kiadásával) 2. Létezik-e szöveg, vagy sem? 3. Egy-sok (szintén nagyszerű költők műveinek kiadásának problémáival) és még sorolhatnám. Hogy lesz-e benne bármilyen számítástechnikai rész? Nem. Sehova jehova!

Ma voltam ugyanis a vizsgán. Másodjára. Bonyolult elmagyarázni, lényeg, hogy hülyeség. De jó volt látni a sok szemrevaló elsős menyecskét (nem, nem vagyok pedofil), hogy küzdenek, szegények még abban a tévhitben élnek, hogy ezzel kihagynak valamit az életükből. Elárulom: Semmit! Esetleg annyit, hogy egy rendkívül rendes professzorral nem ismerkedtek meg, aki humoros hozzászólásaival elkávézgatja azt a másfél órát, amit ti okulással töltenétek. Okultok is valamennyit: az égvilágon semmi értelme ennek a tárgynak.

A végszó: Bölcsész! Ne tanulj informatikát! Felesleges, úgysem fog menni!