És végre itthagyjuk ezt az "albérletet". Ma voltunk megnézni a másik, az új helyet. Ég és föld. 5 ezer forinttal lesz több, mint a mostani; újépítésű ház, pár hónapos lehet, légkondi, két fürdőszoba, 70 négyzetméter, amerikai konyha, gang, minden ami kell. Elvileg pénteken letesszük kauciót, utána már csak március 31et kell megvárni és költözhetünk be, ha minden jól megy. Kedves drága lakótársunk bejelentette, hogy 5 nap múlva költözik ki és hagy ott minket. Tegnap megkaptam a gerinctelen jelzést, hogy nem szólunk neki azonnal, hogy albérletet keresünk, holott mikor megmondtuk lett volna 1 teljes hónapja más lakótársakat keresni. De mi gerinctelenek vagyunk, vagyis csak én, mert kedves okos aranyos ismerőseim mindenért csak engem képesek elővenni. Nem számít hogy nem én találtam ki a költözést, nem számít hogy nem én nem akartam elmondani; nem értenek semmit, de mindenbe beleszólnak, mert hogy ő "barát" nekik és kiállnak mellette. Na most ennek fejében ma megkaptuk, hogy költözik. Na akkor ki is a gerinctelen? Adott nekünk 5 napot? És erre ma mivel érveltek, mit vágtak a fejemhez, hogy ugyanmár nehogy véletlenül nekem legyen igazam, "ne csodálkozz, edd meg amit főztél". Komolyan nem komplett. Teljesen szétcsúszott, és nem veszi észre miket mond, lehet nem is kell, már annyira nem érdekel, csak az bosszant, hogy ezáltal a barátnőjével is összeveszés lesz, aki lehet értelmesebben fogná fel. Mindemelett megkapom, hogy szarkeverő vagyok és adjam el a storynak a dolgaimat, ők még fizetnének is érte. Meghökkentő mennyire parasztok tudnak lenni egyesek, de arra hogy mivel is kavarom én a szart, természetesen egy normális választ nem tud adni soha, nem tud példát felhozni, de én ezt teszem. Utálom ha valaki olyan dolgokat állít rólam, amit nem tud alátámasztani, na meg hazug vagyok, de azt se fogta fel. Nem érdekel, éljen ebben a hitben, ettől én nem leszek se kevesebb se több. Aki ismer tudja milyen vagyok a többivel nem kell foglalkozni. Majd az apukájával beszélhet így, vagy a barátaival akik eltűrik. Szánalom. Megbotránkoztatja őket, hogy az egyik legjobb barátom elmondja a dolgait, amiben a barátnője is érintett, 1. nem én kértem meg hogy mondja el 2. ők nem teszik ugyanezt? Ők nem mondják el a dolgaikat egymásnak "legjobb barátnők". Ha más csinálja az már szarkavarás, hát mögötti kibeszélés, de ő angyal. Ha megsért mást, szivat több mint 2 hónapig valakit - nekem csak bulikon jó, mutogatni, na ennyire ne szálljunk el magunktól kérem, de mikor ő csinálta ezt hónapokig, hogy csak bulin voltam neki jó, csak akkor akart, másnap meg már nem; most hogy is van ez? - kellesz is meg nem is, egyszer jó vagy nekem, máskor nem, én nem szenvedtem, áá kicsit sem, de ha ő 4 napig nem tudott velem találkozni, azért már akkora patáriát kell csapni, megszakítani minden kapcsolatot, összeveszni, mindenkivel, mert hogy őt mennyire megbántottam és mennyire rossz volt neki. Rá mindenki figyeljen oda, az érzéseire mindenre, de ő már nem képes megtenni ugyanezt. Tévedés volt ez az egész, nagyon nagy tévedés már látom. De a legjobban azt bánom, hogy az ilyen kiömléseim miatt, ki kell írnom magamból, a blog erre van, a legjobb barátnője megvédi, tűzön vízen át mellette van és ezt becsülöm is benne; vele is összeveszek, ő sem akar velem beszélni, mikor ő normálisan is oda tud figyelni, meg tud érteni dolgokat, lehetett is volna vele békülni, és nem akartam vele is összeveszni. Jó embernek tartom, rendes lánynak, megállja a helyét barátként is, és mindemiatt vele is rosszban kell lenni. Vele nem akarom semmiképp, csak ezekután azt is megértem ha ő nem tud velem jóban lenni, hogy nézne ki mégha sikerülne is, legjobb barátnőjét hagyná cserben? Nem tudom mire gondolhat, csak azt kéne megértenie, hogy két jóbarát megbeszélik a dolgaikat, én is elmondom az enyéimet, ő is az övéit, ahogy azt ők is teszik, semmivel sem másabb ez.