The 10th of January..

És itt lép be blogom nagyon fiatalocska életébe egy új szereplő. Hogy kéne róla egy kis leírás, bevezető? Nem tartom fontosanak, kiderül ez az idő múlásával, elég annyit írnom:

Neve: György (későbbiekben Gyurkónak szólítandó borhuszár) Kora: 21 (mely lassan változni fog)              Lakhelye: Azonosítatlan (ill. nem kiadandó) Kedvenc állatkája: Ismeretlen

         Egy szép, ám de hideg, s szeles időre kelt ama nap. Jancsi otthonában ült, agyongyötört szalmaszékén, s áhitatva várta, jöjjön már ugyan el az a fránya délután. Ahogy mondani szokás, nem bírt a seggén maradni, mennie kell: este hivatalos egy ismeretlen falucska lakóinak szívfacsaró fellépésére (Nézd a Halálom). Gyurkó távküldötte galambjától hallgatta: Bocsáss meg testvírem, de nem lesz jó a program számomra. - Mintha felfordult volna a világ, Jancsi először csak félelemmel telt el, pár másodpercel később (pontosan nem tudni mennyi is telt el) viszont feje búbján a szelep örjítő hanggal kezdett visítani, a fém nehezen bírta a kitörő gőz erejét, s gyorsan hogy bánatát elzavarja nemlétező gondolataitól messzi tájakra, lefejt pár tehenet. Telt múlt a nap, emberek jöttek, beszélgetések zajlottak, ahogy az szokva lenni, s végülis a*a+b*b=c*c (1) fordulatot vett a történet. Megtört a Borhuszár, s jelentette: Mehetünk! - Elindultak hát a nagyvilágba. Elhagyták már az Óperenciás-tengert is, s gondolkodóba estek. Tán kellene valamiféle cseppfolyós anyagot tölteni torkukba, hogy ne száradjon ki szerencsétlen, és legfőképp hogy elkapjon az a méltán híres szondás-mámor. Egy bódéban találtak végül, s kaptak is, Ismeretlen alkotó által készített Pálinkát. Telt ugyancsak az idő, forogtak az óra fogaskerekei, lejebb ereszkedett a kulacska vizszintmérője, s két hősünk ereje-teljében keresték a Sárga utat. Nehéz küzdelmek árán (7 fejű BKV sárkány, Minothaurus rusnya arca, a Gonosz Vén-király), de eljutottak kitűzött céljukig. A helyet pár (szám szerint négyen voltak) örző-védő, csillogósra borotvált farpofájú, nagyon de nagyon magas férfiú állta el, s követelte, minden számolást mellőzve, a beléptető szelvényecskét tőlük. Tessék ittvan, álljatok itt tovább egészséggel, míg mi bent mulatunk. És azon a kívülről, de belülről is, tanintézményt sejtető helységen várt rájuk az igazi harc. Harc a talponmaradással, a Katharzissal(csak mert olyan jó kimondani) !

[...]

 (1)* A szerző által megjegyzett: "A háromszög 180 fokára utalok itt a szerzeményben."

[B.ELEK, Esték, Rántottsajt Kiadó, Érd, 2009.]