Ma írtam egy verset, tanulás helyett elkövetett nyavajgás. Rég írtam már ilyen, érzelgősebb témájú szösszenetet, igazság szerint egyáltalán rég írtam bármi versfélét. Amiket jegyzek, azokat itt is közzé fogom tenni. Jajj nektek!

Hitetlen

 Végeláthatatlan tengerin hánykódva, mint hajótörött

ki merülve, ereje-veszejtve úszik egyre

levegő után vágyódva tüdeje, s összefonnyadt lelke

egy partot keres

Mint ki dombok árnyaival lejt véres-harci táncot

kiáltana fel, akár egy morzsa után is

Ejts el egy darabkát, mit felszedhetnék

Te csupasz kanális

Sáncok erdejét tépd ki tőből végleg

Csorbás talpaim hívogasd hát beljebb

S karom elszáradt csonkját

Fogadd el kérlek!

Szeretném, ha szeretnének

s e kiszáradt meder csordultig telne

egy csöpp, tengervízzel.

                                                          B.ELEK

Nos ez lenne a lecsapódása  mai gondolataimnak. Valószínűleg holnap elküldenek szebb tájakra reggel, de hát próba szelence, az Úr legyen vélem!

 [B.ELEK:Versek, Rántottsajt Kiadó, Érd, 2009.]