Az embert nagyon sokszor zavarja, még engem is, ha olyan hívások tömkelegét kapja, melyeket nem akar alapjáraton, viszont azok a hívások, amikre vár napokon keresztül, merő jószándékból, minden kegyetlenséggel elkerülik. Ma volt a napja, hogy az SZTE tanulmányi osztályának hívnia kellett volna, hogy mi is lesz az elétem meghatározó részével. Ugyan átveszik-e ezt a megtévedt ifjút vagy sem. Nem hívtak. Ujjaim begyén már alig van hús, körömről nem is beszélve, a cigi meg csak fogy és fogy, mígnem el nem kezd villogni a kis led, jelezve, hogy EMPTY. Ráadásképpen holnap készülök újfent vonatozni egyet Szegedre, és nagyon fontos lett volna megtudnom ezt a picinyke információt. Gondolom nem tartották elég fontosnak, de én jóhiszemű vagyok, csak várok akár hajnalig is, tudva hogy ma már nem fog megérkezni ez a postagalamb. Engem is megtalált hát az a fránya félelemnek nevezett szörnyű valami, mely néha hozzádsimul kénye-kedve szerint, aztán hátbarúg és jót nevet rajtad, aki a földön fekszel saját mocskodban. Ha úgy döntenek, nem kell nekik személyem, akkor jön a B-terv. Hogy mi is az? Még magam sem tudom, és nem is szeretném kideríteni! Szurkoljatok hát velem, mintha VB döntőt néznétek valamelyik hangulatos helyen, boritta mámorban, hisz Magyarország-Olaszország 6-1.