CSILLAG

Hogy mik választanak el?

Évek romjai állnak még köztünk.

Hogy mégis miért nem szárad e meder?

Tüzes kéjeddel élten át küzdök.

Soroljak okokat, ellened kiáltva?

Messzi tájakon, s félek hiába

dobpergőként darálva bennem az Isten

a századik fohász  sem segít e szíven.

Súgok hát szavakat hozzád, néked:

Legyél az én palotám, őrzőm, menedékem.

Kastélyod kulcsát rejtsd mélyen a tófenéken,

Rab vagyok én immár a Csillag börtönében!

Hogy süket-beszéd? Vak csoda-díszlet?

Tán nem tudod, most szólok:

Egy őrült köpeteit nézed éppen.

Kell még a szó? Még bizonyítsak neked?

Ha ennél több kell, azt el kell hogy vegyed!